Itt a tavasz

És már 4-ik hónapban vagyunk. Nem tudom miért volt az, hogy gyerekkorban és fiatalkorban olyan normális ütemben telt az idő, mostanság meg hipp-hopp eltelik a hét, a hónap, az év. Talán mikor dolgoztam akkor is lassabban telt, főleg az üres órák bent a boltban, de mostanáság repül... számomra még mindig felfoghatatlan, hogy a lányom lassan 1,5 éves lesz. Nemrég született és íme itt egy napról napra ügyesebb, okosabb kis bohóc. Minden kornak megvan a szépsége, tavaly imádtam babázni már nem volt az icuri-picuri már mozdulhattunk ki, de napja nagy részét alvással, szemlélődéssel töltötte. De akkor is szoros egységet alkottunk. Ahol ő volt ott voltam én is. Mostanság ugyanez, csak más tempóban zajlik. Iszonyú gyors lett a mozgása és rafkós az észjárása. Tudja már mit tilos, de azért megpróbálja és csak akkor áll le, ha rá van szólva. Imád kint lenni, ahogy készülődünk és ugye ő készül el hamarabb már türelmetlenkedik, hogy kimehessen. Teraszon a lépcső előtt megáll, viszont visszafele már merészkedik, mert felmászik négykézláb a lépcsőn. Nem kis riadalmat okoz ilyenkor. Megijeszteni sem akarom az adott pillanatban, nehogy azért történjen baj, de ilyenkor a guta kerülget. 

Nagyon mozgékony, élénk lányka. Játékok is csak azok kötik le igazából ami passzol az ő aktív kedvéhez. Ilyen nyomogatós, zenélős bébijátékok már egyáltalán nem érdeklik inkább a szerepjátékok, pakolások, mászások. Babája közül is csak egy érdekli a Lilikére keresztelt, a többit hanyagolja egyelőre. Talán majd ha idősebb lesz, hiszen folyamatos fejlődésben van és változásban.. Mivel itt a szép idő elkezdtem a hátsó teraszt kissé otthonosítani, kényelmesíteni. Játszósarkot kialakítani neki meg homokozó részt. A héten a glamour napon, a praktikeri homokozót tetővel szándékszunk neki venni, bár még tartok kicsit tőle mert ugye adott pár centis pereme neki és félek ha kiakar indulni belőle abból nagy esések lesznek. Viszont mivel nálunk a kertet a kutyák is használják wc-nek nem szeretném ha a kerti földet nyalogatná, eszegetné... dilemma. Most kezdek neki fából készült dolgokat nézni, venni. Mikor kisebb volt tökéletes volt az anyag, műanyag mert az könnyebb és nem okoz sérüléseket. Igaz még mindig dobálós korszakában van, de remélem hamarosan leszokik erről. Már említettem korábban, hogy szeretnék neki egy szivárványhintát, fel is iratkoztam a júniusi megrendelésre. Varázspallót majd később szerzek neki be, talán szülinapjára. Most még talán egy műanyag csúszda nyáron belefér, mert talán még az is az ő korának megfelelőbb, de már nem igazán szeretnék műanyag dolgokat vásárolni. Jobban preferálom a természetes anyagokat játékokban meg babában is. Nekem nagyon tetszenek a waldorf vagy waldorf jellegű babák, de azok is elég drágák és ami most van Petike ő is pihe-puha vele sokat nem foglalkozik. 

Hétvégén megjöttek a teraszhoz tartozó anyagok. Lassan beindul a munka, mivel ezeket majd összeilleszteni kell, meg darabonként lefesteni ezért a szaki majd otthonában végzi a munka nagyrészét. Már nagyon várom, hogy készen legyen, már az április jóidőben sem lehet kint lenni du 2-ig. A hátsó teraszra majd tervezzük, hogy műanyag fűvel teritjük be, mert sokkal szebb és jobban belesimul majd a kerti világba mint a padlócsempe. Meg melegebb mivel a lánykám még sokat fog a fenekén csücsülni ezért is raktam ki most egy már nem használt szőnyeget. A füvesités még egyelőre álom, először a kútunkat kellene megjavítani, mert anélkül ilyen esőmentes években túl pazarló kiadás lenne. Szóval van egy rakás dolog... és ennek soha nincs vége.

Van pár ismerős, rokon aki csak panaszkodni tud, hogy milyen nehéz itt az országban érvényesülni anyagilag, de ha igazán magába nézne rájönne, hogy nincs olyan rossz élete és azért is hálás kellene lenne ami van. Mert persze, hogy tervei vannak az embereknek meg szeretnének jobban élni mint mások nyugatabbra, de sokszor a panaszolnivalójuk tömege elveszíti a realitását. 

Szerencsére az összes ismerősöm, rokonom normális körülmények között él... lehet nem multimilliomosok, de mindenkinek van munkája, ház a segge alatt. Az itteni anyuka barátnőim alig súrolják a 30-at, de egy családi házat birtokolnak. Persze ez vidék, még azon belül is az árak kisebbek, de ugyanúgy a fizetések is. Az egyik anyuka akik építkeztek 5 milliós telekkel kezdték és már 30 millión túl vannak és még nincs kész a ház teljesen. Reményei szerint mire pontot tesznek a végére már 40-hez fognak közel járni. De hát 27 éves, férje 30 szerintem ez így igazán jó ritmusú életmenet. 

Sajnos én olyan típus vagyok akinek mindig kell valami, talán túlfogyasztó is vagyok bizonyos esetekben. Biztos a családi vér is közrejátszik, anyúm, nővéreim mind törekedtek vagy törekednek arra, hogy ez és ez meglegyen. Az otthon volt az elsődleges és annak szépítgetése, én viszont már komplexebb vágyakkal rendelkezem, mert én utazásokra is  vágyom nemcsak az otthonom szépítgetésére. Elvem az, hogy minden ami belefér, szigorúan.
Egyensúlyban kell tartani az életünket minden téren, nem lehet csak az anyagi javakat halmozni és dolgozni ezért. A pihenés, a lelki, szellemi feltöltődés, béke éppúgy közre kell játszon, hogy minőségi életet éljünk. Talán ez is egyfajta luxus még hazánkban, de szerintem törekedni kell rá. Nem kell egymilliós utazás és a világ másik végére utazgatni, hiszen a szomszédban is vannak jó, szép igényes helyek. Úgy gondolom Szonja életét ne csak a homokozó a kertben színesitse, hanem más tájak, emberek, látványok is. Nekem ez mindenképp ugyanúgy prioritás mint a házam otthonossága, szépsége.
Egyszerű példa nálam: hamarabb kiadok 150 ezret egy utazásra mint egy kerti ülőgarnitúrára... 

Lista aktívvá vált

Megvan a terasz beépítésének kezdése, Húsvét után. Már nagyon várom, Szonja egyszerűen imád lépcsőzni mást sem csinál ha fent van akkor rögtön elindulna le, ha lent van elindulna fel. Nem sok lépcső van 2 fok de az elég is, hogy balesetveszélyes legyen. Meg hát már erős a nap is délben amit én nagyon élvezek, de ő még nem. Remélhetőleg már májusban teljes egészében tudjuk élvezni. Az ajtót is kicseréljük üvegesre, mert a beépítés mindenképp sötétíteni fog az amúgy sem világos konyhán. 

a keret már adott, tehát méretileg nem kell változtatni

Ha ezzel megvagyunk jöhet majd a kertrendezés. Sajnos újra füvesíteni addig nem érdemes amíg nem javítjuk meg a kutat, mert csapvízzel ez nagyon drága mulatság főleg amennyi kevés csapadék esik mostanság. Ez még a jövő zenéje, most egyenlőre csak ezekre koncentrálunk.

Megvan az esernyőre csukható babakocsi, imádom, 5 kiló az egész. Egyik kezemben a kocsit emelem, másik karomban Szonja és meg sem kottyan felülni a buszra, meg pl tegnap is bevásároltunk jövő hétre, így  összefutottunk Danival a Novába, tele a csomagtartó és simán rá a babakocsi. Szóval ez már kellett. 15 kilóig terhelhető. Hát attól még messze vagyunk.

A gyerekülés is hétfőn érkezik. Rengeteget nézegettem, próbáltam a biztonságra gondolni mindenképp, de arra is hogy Szonja kényelmesen legyen. Lett volna Szegeden egy Besafe Izi Plus viszont azt csak menetiránnyal háttal lehet 25 kilóig ami biztonság szempontjából tökéletes, de nem tudom melyik gyereket lehet erre kényszeríteni. Ez az ülés a maga kategóriájában az egyik legbiztonságosabb. De hát a gyerek igénye is szerepet játszik ami teljesen érthető hiszen nem lehet kellemes mindig így utazni, én sem szeretek. Az illető pont emiatt adja el, mert a kisfia nem szereti.

Aztán voltak még kinézve más márkák is, Cybexet is nézegettem. Ezt a márkát én nem is ismertem, de egy itteni anyuka ajánlotta. Ezek még használtan sem olcsók viszont úgy voltam vele, hogy mivel igaz újonnan nem engedhetjük meg magunknak, de inkább veszek egy jobbat használtan. Így voltunk a kévéfőzővel is, egy új Jura kávéfőző gépre ebben a kategóriában ami van nem tudtunk volna venni. Szerencsére mivel ezek minőségi dolgok nem fürödtem még be vele. Meg én híve is vagyok az újrahasznosításnak, nem csak pénztárca szempontjából, így mindenki jól jár. 

Végül ez utóbbi maradt, Cybex Sirona Plus Platinium Plus , leginkább a huzat anyaga miatt és persze színe miatt, mivel nem sötétített ablakaink vannak a fekete szín itt is kellemetlen. Szonja mindig levolt izzadva a hordozóban tavasztól-őszig :( pedig van légkondi is, de hát a besütő napsütés ellen nem volt mit tenni. A pajzsot nem tudom, hogy fogjuk e használni, hallottam jót és rosszat is...

Utánvét jön, bár ez csak annyiban megnyugtató, hogy nem kell előre utaljam a pénzt, de ha nagyon bevan csomagolva nincs sok időm megnézni. Szóval ez az internetes vásárlás is egy lutri, főleg használt termék esetében. Sok csaló van, ezzel tisztában kell lenni. A quinny is Pécsről jött, huzat frissen mosva, illatosan, szerencsére eddig nekem mindig pozítiv élményem volt. Mert Szonja ruháit szinte mind egy szálig így veszem kivéve a bodykat meg harisnyákat meg persze zoknikat :D

Bízom benne, hogy most is minden rendben lesz, kedden érkezik meg, már nagyon várjuk. 

A trickili ami még Pesten dekkol, remélhetőleg az is Húsvétra ideér. Szóval ebben a hónapban Szonja kimaxolta a költségeket.

Már csak egy gyerekülés a bringára hiányzik no meg egy másik bringa, hogy tudjon együtt bringázni. a család. Vagy mikor viszem a bölcsi, ovi... ha egyszer le is teszem a jogsit nem akarok a faluban autókázni. 

58.000 ft.

20.900 ft.

Lista

Mindig van egy lista a fejemben, mindig is volt, de mióta megvan Szonja ez folyamatos. A házba, a kertbe és plusz társulnak a neki szeretném megvenni és a muszáj megvenni dolgokkal. Az utóbbi kategória pl. az gyerekülés az autóba és az esernyőre vagy kézipoggyászra összecsukható babakocsi. 

Az gyerekülés, mert már kinövi lassan a hordozót, mondjuk így hogy lassan 15 hónapos és 8,5 kiló még egész jól kihúztuk vele! Dillemában vagyok egy ideje vele kapcsolatban, nézegetem és informálódom. Nekünk a Besafe (stokke)  hordozónk van ezt annó szettben volt a babakocsival, masszív, nehéz mint a fene, de ezáltal nagyon biztonságosra értékelt termék. Szerencsére lépcsőzni nem kellett vele, de emlékszem mikor kijöttünk a kórházból babával együtt nagyon meglepett a súlya, szóval van anyag benne bőven. És hatalmas, gondolom ezért is tartott ki ilyen sokáig nekünk. Gyerekülésben 3 márkát nézegettem, ezek a legjobbak és legnépszerűbbek is egyben itthon. 

Besafe, Maxi-cosi, Römer... isofixeset mindenképp, mert biztonságilag nem mindegy, mennyire van rögzítve baleset esetén. A szakértők ajánlják azt is, hogy minnél tovább menetiránnyal háttal legyen a kisgyermek, mert ez még mindig biztonságosabb bár Szonja most már nem tudom, hogy maradna meg hiszen utálja a hordozót hogy háttal van, igaz az alacsonyabban is van mint a gyerekülés.
Szóval ez a biztonsági opció nem tudom, hogy működne is e a gyakorlatban így lehet a sima marad, mert árban persze van különbség.

Maxi-cosi-nak van egy számomra szimpatikus terméke ami 9-36 hóig megfelel, ez jó árban van és 36 hónapos koráig jó. Természetesen ezzel együtt veszít a minőségéből is. Vagy ez ami 9-18 kilóig. De ha beleveszünk a részletekbe akkor nem ártan talán az autót is lecserélni egy biztonságosabbra. Nem mondom, hogy olyan gyakran utazunk, de ha belegondol az ember, hogy a gyerekének egy élete van és ha ne adj isten történne valami balesetféle nem mindegy, hogy a gyereket milyen állapotban szedik ki... Nézegetem használtan is, a jobb állapotban lévők úgy is egész drágák és mindenképp azt is kell nézni, hogy balesetmentes legyen amiben csak bízhatsz, mert ezt senki nem fogja neked elárulni.

Áprilisban eldöntjük, hogy melyik is legyen. Májusban megyünk haza Erdélyben, jó lenne ha addigra mindkét termék meglenne.

2-ik babakocsi egy kisebb, kompakt méret kellene. Használtan, jó állapotban is megfelel. Nem akarok rá sok pénzt pazarolni, de azért ne essen ki a kereke egy városi sétánál. Imádom az xploryt, de sajnos ha azt bepakoljuk akkor már nem fér szinte semmi a csomagtartóba ami egy hosszabb kiruccanásnál már probléma. 

Teljesség igénye nélkül egy kis szemezgetés:

babyzen yoyo

babytime

quinny yezz

quinny zapp

Körvonalakban ennyit erről. A quinny-nél a sima kellene, mert az xtraról le kell venni az ülést így már elveszíti amiért igazából praktikus. No meg nem is olyan könnyű 7 kiló felett van. A yezz viszont csak 5 kiló persze gondolom a gyereknek sem annyira kényelmes... mindenképp világos tetővel vagy világos színűt szeretnék, pl. ez a homokszín tökéletes, feketével fenntartásaim vannak... gyorsan kopnak és nyáron megsül alatta

Szivárványhinta, varázspalló. ezekről még csak álmodozom most.

Történések

Először is a rossz dologgal kezdem, kórházba kerültünk múlt héten igaz kevesebb mint 24 órára, de az is elég volt. Ez az egyik legrosszabb ami történhet egy szülővel, hogy a gyerekét veszélyes helyzetben lássa ez legyen egészségügyi vagy baleset forma. 

Szonja 12-én este 7 óra körül miközben bevittem felébredt állapotban a konyhában, elvesztve az egyensúlyát hanyatt dobta magát és egy az egyben fejére koppant, eszméletvesztése volt 1 percig  vagyis kb addig tartott amíg Dani hívta a mentőket. Hát nem kívánom senkinek azt az egy percet, az érzés, hogy egy nagy fekete lyukban vagy és egyszerűen tehetetlen miközben a legszeretettebb lény nincs magánál.. Megszűnik a világ, szinte eszedet veszted. Szerencsére utána felsírt, és mire összepakoltunk pár dolgot meg is jött a mentő. Gyerekklinikára vittek be minket a sebészeti osztályra. A dr.nő megállapította, hogy  külsőleg jól van és ha nem produkál tüneteket nem teszi ct-re a felesleges sugárzás elkerülése végett. 

Pulzusellenörző és vérnyomásmérő is volt rajta egész éjjel. Szerencsére nem hányt és azon kívül, hogy elfáradt semmi más nem volt észrevehető rajta. Egész éjjel nem aludtam, pedig kényelmesen voltunk mert egyedül voltunk a szobában. A takarítónő másnap mesélte, hogy előző nap 4 gyerek volt 4 anyukával akik a széken aludtak, pihentek. Reggel jött az orvosi vizit és mondta a fődoki, hogy ha du-ig semmi tünet mehetünk haza. Ilyenkor érzed, hogy végre fellélegzel és mennyire jó érzés az, hogy hazamehetsz. Pedig ez csak 18 óra bennlét, van aki akár egy hetet vagy többet is bent kell töltsön a gyerekével. Nem kívánom senkinek ezt az állapotot, a gyereked egészsége a legeslegfontosabb dolog a világon. Nem sokszor voltam kórházben bentfekvő, de eddig nem volt rossz tapasztalatom, talán ez az osztály volt a legkevésbé kellemes, ha lehet így írni. Amikor szültem akkor is nagyon vártam, hogy leteljen az a pár nap, hiszen én pikk-pakk jól voltam már szülés után mivel természetesen úton jött világra Szonja. Ha csak engem nézünk én már akár másnap kijöhettem volna, de ugye ott volt Szonja pici súlya. 2510-el született ami természetszerűleg leesik persze szülés után időben, és e súly alatt nem engednek ki. Így a protokoll szerint plusz egy napot bent töltöttünk és nagyon de nagyon félve vártam a doki engedélyét a hazamenetelre. Nem barátkoztam meg a kórházi bentlevéssel, igazi börtön számomra. De ha gyereked van ennek megvan a lehetősége, hogy időnként ott találod magad. Sajnos balesetek, fertőzések, betegségek előfordulnak a gyerekek életében. A lényeg, hogy bár pillanat alatt megtörténik a baj, nagyon de nagyon kell rájuk vigyázni a lehetőségekhez mérten. Természetesen nem foghatom kezét a nap 24 órájában és nem tudom mindentől megóvni még ha ez is a világ legfontosabb dolga számomra. 

Edit is terhes, végre sikerült neki az első lombik 2 sikertelen inszemináció után. De végsőkig elmentek volna ezügyben. Nagyon boldog voltam mikor megírta, még a kényes időszakban van sajnos, de eddig minden a legnagyobb rendben. Szívből remélem, hogy így is marad. Egy gyerekre vágyni miközben sorozatos sikertelenségek érnek ebben nagy szomorúság minden nőnek aki hasonló cipőben jár vagy járt. Minden hónap egy remény, hogy hátha... ha aztán megkezdőnek a beavatkozások ez még jobban fokozódik. Egy itteni új ismerősömék ezeken túl fogadtak idén örökbe egy újszülött babát Jázmint. Aztán lehet egyszer megérkezik a kistesó... addig is a lehető legkedvesebb dolgot tették. Megmentettek egy embert aki ki tudja hol kötött volna ki. Ha egy anya lemond a gyerekéről biztos megvan rá az oka még ha ez igazából felfoghatatlan a legtöbb nő számára. Úgy gondolom nagyon jó helyre került Jázmin és nagyon hálás lesz majd még ha lesz is kicsit fájó pont az életében, de azt biztos enyhíti majd a biztonságos minden téren, szerető környezet.

Mert egy gyereknek ez a legfontosabb. 

Nálunk is felmerült az örökbefogadás lehetősége, mert kicsit önző dolognak tartom a magam részéről, hogy nem szeretnék mégegyszer szülni és ezáltal megfosztom Szonját a testvérétől. Hiszen imád gyerekek közt lenni, annyira de annyira társasági lény.  Mindent megteszek, hogy sok gyerekbarátja legyen, sokat viszem emberek közé, de nem tudom, hogy elég e?! Vagy biztos jót tenne e neki, hogy egy nagyobb gyermeket hozunk be a családba?! Mivel csak 40 év lehet az örökbefogadó szülő és gyerek közt. Szerettem terhes lenni, és a szülést is túléltem, de az a sok aggódás, féltés, hogy minden rendben menjen, egészséges legyen és ugye a korom előrehaladtával minden egészségi kockázatnak kitenném a jövendő gyereket.  

Körülöttem minden anyuka tervezi a 2-ik, 3-ikat, igaz ők azért jóval fiatalabbak és általában pikk-pakk összejött az első is. Szóval vannak dilemmák.

Az év első ünnepi hétvégéjén vendégeink voltak, Dani nővéréék így kicsit fárasztóan telt, a kertet sajnos nem tudtuk rendezni pedig nagyon szép idő volt. Szonjával nagyon sokat vagyunk kint, sokat sétálunk, játszóterezünk, bandázunk. Szeretünk itt élni. És végre tavaszodik, újra magunk mögött hagyjuk a telet, Szonja 2-ik nyara következik :) és ügyesebb, okosabb, szebb kislányt nem is remélhettünk volna. Igazi kincs számunkra. 

Pici lány

Hát úgy néz ki ez rajta ragad, egyszerűen mindenki odavan érte, hogy ilyen picike és milyen ügyeske és stb... jól tippeltem, 8 kiló és 71 cm hosszú. Foga még mindig csak 6 db van. A láb mérete 19-es.

74-80-as a ruhamérete, márkától függően. A kedvenc márkám a Next méretei jóval nagyobbak mint a többi általában, de pl Zara vagy H&M az 80-as jó neki ami 9-12 hónapos méret. Így még mindig ott tartok, hogy a 3-6 hós ruháit tudom eladogatni, lassan már féléve :D 

Enni változóan eszik, van hogy jól vagy hogy alig pár falat elég neki. Sajnos még nem tudtunk minden étkezést kiváltani emiatt, mert akkor szinte fényevő lenne. Ebben is mint az alvásban az apjára üt, aki szintén gyerekkorában rossz alvó és rossz evő is volt. Mert velem egyiknél sem volt probléma, bár én igaz hiába ettem jól nagyon vékonyka voltam, aludni meg nagyon jól aludtam ahogy a nagykönyvben megvan írva. A gyors anyagcserét örökölte tőlünk.

Jobban preferálja az édesebb tónusú ételeket mint pl. édes krumpli, paradicsomszószos pl. bolognai... ezekből többet is belapátol. A natúr joghurtot is szereti és azt is ha rakok bele anyósom által készített áfonyalekvárt. A gyümölcsök közül a banán és alma, a többivel még csak ismerkedik vagy ismerkedni fog. Tavaly az idénygyümölcsöket kihagytuk nagyrészt mivel szigorúan betartottam a 6 hónap kizárólagos szoptatást és utána is csak a szinte kötelező időben történő pl. glutén bevezetését még szoptatási időszakban... szerencsénk volt bár csak 8 hónapig szoptattam, de eddig úgy néz ki minden rendben az emésztésével. Semmiféle érzékenységet, allergiás tüneteket nem produkált eddig. 

8 hónapig olyan kényelmes volt számomra az anyatejes táplálás és nem kellett könyörögni, aggódni, hogy kap e elég táplálékot a gyermek. Ha valami nem ízlett pont neki akkor tudtam ott a zseniális anyatej, amiben minden benne van. Most már junior 12+ italt iszik és igényli még éjszaka is sajnos. Szóval ezeken kívül kap még babakekszet, és mostanában adtam neki néha egy kis pogácsát hogy majszoljon. Édességet még semmilyen formában. Még mindig pürésen eszünk, mivel ha darabos püréset adok neki akkor kiforgatja a darabokat belőle, ha darabosat akkor meg irtó keveset eszik. Húst pl. alig. Csak totál pürésitve. 

Szavakat mondani még nem igazán, bár sokat kommunikál a saját kis nyelvén és nagyon sokmindent megért és csinálja is ha kérem persze az ő szintjén. Ami érdekes, társaságban már szinte túl jól viselkedik, aranyos kedves, szemlélődő gyermek, kis társaival kedvesen bánik. De ha itthon vagyunk azért kibújik belőle egy kis dac, saját akarat. Bújni már bújik, sőt az apjához mindig odaszalad, ha megjön, de puszit még nem oszt. 

Nagyon jó kis anyacsapat alakult ki közben, sokat sétálunk, kávézunk együtt és járunk is már egymáshoz. Persze kivétel nélkül mind betelepülők vagyunk :D végül is egy falubelinek van elég barátja meg családtagja nincs szüksége klubdélelőttökre. Viszont az idegeneknek ez egy jó pálya, hogy ne mindig egyedül legyenek és a 4 fal közt. 

Imádom, hogy tavaszodik már, elkezdtem futni még nehezen megy és eddig kb csak a 3 km a távom, de fog ez nőni érzem. Már 2-ik alkalommal bár nehezebben indultam el, de sokkal jobb volt az erőnlétem, nem is fulladtam úgy ki. Ez tényleg olyan mint a biciklizés, a szervezet nem felejt. 

Mondjuk bár fogyni éppenséggel nem akarok, de azért nem jó ötlet az utána való nagy vacsorázások, előtte viszont nem tudok enni, mert akkor meg nem tudok elindulni!

Telnek a napok

Néha fura utólag olvasni a saját posztodat, mert hát közzététel előtt elfelejtem átolvasni, mert sietek, mert pont már Szonja ébred vagy abbahagyott posztok és utólag folytatódnak így természetszerűleg van elég rendesen összevisszaság bennük. Random tudok írni Szonjától függően, nem mindig akkor mikor késztetést érzek. Egyrészt szerencsém van, hogy Szonja későn kelő... van, hogy fél10-10-ig húzza a csendest :D mert este 9 után tud csak elaludni. Sajnos ebben is apjára ütött.
Éjszaka változó van, hogy sokszor megébred van hogy kevesebbszer. Én meg lelkiállapotomtól függően tudok visszaaludni rögtön. 

A héten mintha tavaszi fáradtság lenne rajta, elég jól alszik éjjelente meg gondolom a fognövekedés is alábbhagyott vagy csendesedett. Viszont így nappal kicsit nyűgösebb, gondolom a fronthatás. Tegnap vendégünk volt és egyrészt nagyon örült Lucának másrészt meg minden dolgát kiakarta sajátítani. Gondolok itt a játékaira vagy rám. Minden egyes játékot kivett Luca kezéből, szóval nagyon kis irigy majom még, másrészt meg simogatta többször Luca fejét meg látszott rajta, hogy élvezi.

Megfigyeltem, hogy nagyobb gyerekekkel szemben nem így reagál csak a nála kisebbekkel. Érdekes látni, hogy már most milyen összetetten viselkednek, természetesen első perctől megvan a saját kis egyéniségük, ahogy kibújnak, de ahogy nőnek egyre nyilvánvalóbb ez.
Mostanában eléggé dacol mindennel, főleg pelenkázás, öltözés lépéseivel. Szabályosan le kell fogni mikor ezeket a műveleteket hajtjuk végre mint ahogy az elalvás is nehezen megy neki. Forgolódik ezerrel míg elnyomja az álom.
Viszont mostanában jól eszik, érzem is a súlyán, már tuti meghaladta a 8 kilót ami azért messze alulmarad a kortársaitól, de ő minden hónapban meghízza a kis adagját nincsenek nagy kilengések. Havi 350-400 gramm az átlag, de hát Szonja picike ez van. Van olyan 1 éves aki fél fejjel magasabb mint ő és ő ugye átlépte most már a 14-ik hónapot. Viszont jól áll neki. Nekem a többi gyerek tűnik túl nagynak :D
Én tartom az 57-58 kilót, nem is áll szándékomban, hogy a mérleg mást mutasson. Most már el kell kezdenem a futást is, de eddig volt a hideg ami visszatartott meg a sötétség. Mire Dani hazaért és így tud vigyázni Szonjára már szürkület volt én meg amúgy félősebb lettem. Holott ez a környék tényleg biztonságos nem sok bűnesetről hallunk, de valahogy amitóta gyerekem van nem tagadom félősebb lettem. Nemrég olvastam, hogy Pesten több futót is ért támadás így azért furcsállom, hogy Szegeden a Niki este 8 után indul el futni még ha spray is van nála. 3 gyereke van én azért erősen meggondolnám ezt, de tény gyerekek mellett egy kicsit nehezebb minden egyes dologra időt szakítani.
Az itteni baráti kapcsolataim is mélyülnek, igaz sokkal fiatalabbak mint én, mert ők még csak nemrég hagyták el a 30-at, viszont eléggé érettek sőt nagyon is tudatosak. Gondolom vidéken a nők azért hamarabb érnek sokkal korábban alapítanak családot. És mindegyiknek tervbe van a második úgy hogy ebben is kilógok. Viszont jó érzés, hogy mindegyik anyuka csodálkozik mikor azt mondom, hogy 40 leszek, ők azt hitték eddig, hogy én is korukbeli vagyok. :D
Szóval telnek a napok hihetetlen gyorsasággal hiszen nemrég Szonja még annyira picike babácska volt és tessék már önállóan sétál az utcákon. Kettőt pislogok és jön az óvoda, iskola...

A gyerek szobája

Van egy mondás... nem volt gyerekszobája :) hát szerintem az én generációm nagy részének nem volt attól még illemtudó felnőttek lettünk. Talán az utolsó generáció akik ugyan féltünk a felnőttektől, ugyanakkor tiszteltük is és ez egész életünkben végig kísér minket. Mai gyerekek szabadabb nevelést kapnak, többrétegű jogaik vannak ami egyrészt jó, de lássuk be vannak hátulütői! Az én fixem az, hogy egy gyereket nevelni kell és nem lehet megengedni mindent amit ő akar. Irreális elvárás és nagy öngól a szülőkre nézve és a gyerekre is aki majd egyszer felnőtt lesz és bizony a felnőtt élet nem arról szól, hogy minden az ölünkbe pottyan. Nehéz itt lavírozni, mert ugye ott van a legszeretettebb lény viszont a nevelés néha arról szól, hogy meg kell reguláznod a csemetét, hogy értse meg ezt nem szabad vagy mert nem illik vagy mert fájdalmat okoz másnak vagy magának.
Most mikor Pesten voltunk a játszóházban egy pici fiú párszor rálegyintett Szonja fejére. Természetesen az anyai ösztön rögtön működésbe indult ahogy a pici fiú apjánál is. De mit tudj kezdeni egy dacoló, fáradt, hisztis 2 évessel?! Mivel Szonja nem sírt, persze mondtam semmi gond ez előfordul. És a barátaim szerint ez nagyon gyakori, hogy a gyerekek püfölik egymást. És lehet Szonja is azt fogja csinálni ha valami nem fog neki tetszeni. Úgy gondolom ezt minden helyzetben éreztetni kell már ilyen kicsi korban is, hogy ezt nagyon nem szabad. Otthon is és a közösségi térben is. Akár büntetéssel is ami persze nem testi fenyítés isten ments csak az, hogy érezze a gyerek a tettei súlyát. Én folyamatosan tanítom Szonját, hogy a cicát simogatjuk nem csapjuk és tényleg fejlődött. Eleinte szegény cicákat nem érezve a súlyát orbitálisan nyúzta, tépte volna míg 100xor elmondva neki most már megtanulta simogatni őket. Ha nem mutatod meg neki az alapértékeket sajnos sehonnan sem fogja tudni. Nagyon sok panasz van oviban, suliban hogy ki kit fenyít. Egyik diák a másikat, tanár a diákot vagy épp fordítva és fene tudja, hogy kilehet e deríteni, hogy ki kezdte, ki a hibás... ilyenkor nagyon fontos, hogy igazságos legyen a szülő, tanár és nem elfogult. Maximálisan fellépnék ha Szonja terrorizálna valakit és persze akkor is ha őt. Ehhez az is kell, hogy az őszinteség és a teljes bizalom meglegyen gyerek és szülők között. Ilyenkor ezen gondolkodva mindig ráeszmélek mennyire felelősségteljes a gyerek(ek) vállalása és míg eleinte próbálod minnél profibban életben tartani ahogy nyílik a személyisége próbálnád minnél jobban terelgetni, hogy jó legyen ez mindenkinek. A társadalomnak is ahol majd egyszer ő önállóan létezni fog, részese lesz.
Ez természetesen egyénfüggő kinél mi a jó, helyes, megengedett de szerintem van egy egyetemes viselkedésforma amit követve rosszat semmiképp nem teszel. Szeretni maximálisan és következetesen, tudatosan egyengetni az útjukat az értékekre, tiszteletre megtanítva. Persze minden gyerek egy külön személyiség így a legjobb ha egy kooperáció jön létre és a gyerek egyéniségével, vérmérsékletével hasonló a szülőhöz. Itt lép be a genetika, de én hiszem hogy egy gyereket igenis lehet és kell formálni jó irányba!

Visszatérve a gyerekszobára... Szonja szobája most leginkább egy óvodai jászószobára emlékeztet kíváltképp mikor minden egyes játékát szerteszórja. Esténként próbálom rávenni, hogy rendet csináljunk de ő még nem érti... általában amit visszapakolok ő újra kipakolja. De akkor is rá kell vezessem, hogy rendet kell néha tenni, mert hát igaz teljesen életszerű, hogy egy gyerekszobában felfordulás van napközben, de a nap végén mindent a helyére kell rakni. Szóval nálunk ez folyik, sok örökölt játékunk van és persze kapott is újakat. Én inkább könyveket veszek neki, mert korához igazodva szerintem elég a játéka hiszen megfigyelve nem a játékmennyiségen múlik a gyerek jó napja hiszen a szülő általános elgondolásának fittyet hányva ők nem úgy értékelik főleg még ebben a korban. Szonja játszik sokat, beszél is a játékaihoz szóval örülök, hogy sok dolgot megörököltünk és nem kellett minden egyes dolgot megvennünk. 

Természetesen az én gyerekszobai vágyálmom megvan a fejemben, de még várok vele mert egyrészt mindig korához kell igazodni, másrészt ne felejtsük el egy gyerekszoba berendezése ugyanannyi anyagi költséggel jár mint egy felnőtté csak mondjuk gyakrabban változik. 

Pl. most van egy műanyag konyhája amit megörökölt, de én szeretnék neki egy Ikea konyhát ami 3 éves kortól ajánlott. Most tényleg pici hozzá :D alig éri fel. Meg majd több bútort lecserélni. 

Most legutóbbik ikeás kiruccanásunkon vettem neki asztalt két székkel (még nincs itthon majd a nővérem elhozza) azért nem a drágábbat, mert most még mindent összefog firkálni, gyurmázni. Egy gyerek keze nem simogatja a bútorokat hanem kemény kiképzésnek veti alá. Nagyon jó pinterestes diy ötleteket láttam ami feldobta ezt az egyszerű kis bútort.

Véleményem szerint egy gyerekszoba akkor jó, ha maximálisan használják és nem katalóguskép. Így úgy gondolom nem úgy kell gondolkodni ahogy mi felnőttek választunk magunknak hanem igazodni korához és a szülők pénztárcájához természetesen. Vettem neki egy másodlagos etetőszéket is amit majd kint a teraszon vagy ha utazunk használjuk. Meg pár játékot is. 

Meg ezek vannak tervbe véve... ha lecseréljük a rácsos ágyat ami még nem most fog bekövetkezni, mert az ő méretéhez még egy idieig kompatibilis marad a mostani. Még azt nem tudtam eldönteni melyik is legyen... persze meg még sok ezer kisebb dolog is kellene...