ugye hát itt van ez a blog ami igaz nyilvános, de kevesen tudnak róla így gondolom kevesen is olvassák az ismerőseim közül a többi embernek meg ugye név és arc nélkül vagyok. Nekem így kényelmes. Nem szeretem a túl erős betekintést az életembe igaz mintha mostanában eléggé személyes dolgokat írok le. Megnyugtat mert könnyítek a súlyán a szavak erejével. Úgy hogy nem vagyok a szavak embere inkább jellemezném magam szűkszavúnak. Levittünk pár könyvet, cuccot... és kezembe akadt egy napló.
Mindig volt naplóm. Gyerek, kamaszkoromban is. Most is van egy félig megírt.
Az első lapja 2000. 02.07. én datálódott. Akkor még volt is jó pár bejegyzésem. 2003-tól már csak évi pár bejegyzés volt: pl. hogy szakítottam Attilával, átmentem Zs.hez dolgozni, összejöttem D-vel és megszületett a keresztlányom :)))
Innentől már nagyrészt a nagy eseményeket rögzítettem pl hogy meghalt apukám 2005.06.22.
Aztán nyaralások 2005 Rodosz, 2006 Kréta és 2007. 01.03 a szakításunk napja.2008.01.01. kibékültünk D-vel. Utazás Rómába.
Aztán 2009. megint nyaralás Erdélybe, 2010.09. fősuli kezdete, 2010.11.06. a polgári esküvő Bp, 2011.10.15. a templomi esküvő Torda, 2012. 01.01. a ház megvétele. Ez volt az utolsó bejegyzésem immáron egy éve!!! Így nehezen fog betelni. Már 13 éves.... Még diákként dolgoztam a Metró hírlapszerkesztőségben év végi ajándékkártyákat és ajándékcsomagokat állítottunk össze akkor kaptunk mi is egy egy 2000-es Naplót. Nagyon igényes kivitelezésű, méreg zöld színű és A4-es méret. 2 levelet találtam benne :) Egy anyukámtól és egy Vasitól amit szakításunk után nőnapra küldött.
És egy újságlapot amiben apám elhalálozása volt meghirdetve.
Néha jó ha intenzívebben szembesülünk a múlt történéseivel!!!
2013. március 17., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Születés
Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...
-
...kissé ritkán, kissé későn, kissé fáradtan vagyok, de VAGYOK! És kissé úgy érzem magam mint egy zombi: fekszem, kelek, megyek, túlélem...é...
-
Ha magunkba nézünk vajon hány életünkben résztvevő embert szeretünk?! Úgy igazán...akit elfogadunk olyannak amilyen, akivel igazán jólesik b...
-
Valahol találkoztam ezzel a fotobloggal. Olyan inspiráló képek vannak fent, hogy egyszerűen kedved van élni az életet ezerrel :D Classica...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése