2013. március 15., péntek

Zárójelentés

Szerda reggel eléggé félkómásan mentem be, mivel már egész éjjel pánikálmaim voltak. Már mindenfelé éreztem a has szúrkákat és valszeg annyira bepulzálódott a szívem, hogy a hasamban éreztem. Szóval már úgy mentem be, hogy felkészültem a legrosszabbra, hogy bent fognak tartani és műteni.
Ahogy beértem rögtön vérvételre küldtek azzal a mondattal, hogy ma mindenképp végére járunk... rutinos vagyok, ismernek már mindkét osztályon :)
Vérvétel után várakozás, jöttek mentek az emberek,  várakoznak, hogy ágyat kapjanak, várakoznak a műtétre hozzák, viszik őket hát nem lettem pszichésen jobban. Közben megjött az osztályvezető orvos a reggeli vizitre, ő is megakart nyugtatni azzal, hogy a hcg eredmény eldönt ma mindent... hát ezt már hallottam és feneképp nem nyugtatott és kezdtem elfogadni, hogy hamarosan elfoglalhatom az eddig is számomra fenntartott ágyat :) Aztán leküldtek megint ultrahangra közben D szolgált egy rossz hírrel így már eléggé közömbösen tűrtem a nem tudom hányadik hüvelyi vizsgálatot. Idézem a szonográfust: nem lettünk okosabbak! Semmi. A telt beleken kívül. Hát épp aznap reggel nem az járt a fejemben, hogy üritsek...
Vissza fel, várakozás. A nővérkék kedvesen mosolyognak, gondolom így akarnak lelket önteni belém. A doki ahányszor elment megkérdezi, hogy jól vagyok e és hogy hamarosan megérkezik az eredmény....
És egyszer nyílt az ajtó, egy aranyos nővér kiszól, hol van az én Mónikám :)) megfordult velem kicsit a világ, de mikor folytatta, hogy jót vagy rosszat mondjon már sejtettem, hogy ez jó hír lesz. 35-re esett vissza a hcg :))) méhen kívüli kizárva! Csak várni kell a zárójelentésre (ami ugye adminisztrációs munka és eléggé lassan megy)
Hirtelen mindenkit felhívtam, mindenkinek elküldtem a jó hírt :D sosem gondoltam, hogy boldoggá tesz az a tudat, hogy korai vetélés volt és nem méhen kívüli!!!  Maga a terhes voltam tudat nagyon homályosan volt bennem, mert a méhen kívüli lehetőség elhomályosította. Közben a doki is ugyanezt elmondta, hogy most már minden ok, de azért egy hét múlva menjek vissza az ambulanciára vérvétel miatt, hogy biztosan kiürült e és aztán ugye még van a kontroll.
Aztán megkaptam a zárójelentést: méhen kívüli kizárva, korai terhesség volt amit művi beavatkozással fejeztek be! Az interneten inkább kémiai terhesség címszó alatt fut. Ez az az állapot mikor a beágyazódás megvan de aztán az embrió felszívódik és megjön a menszesz. A vetéléseknek majd 60%a így folyik le úgy hogy a nő nem is tud róla. Csak nekem ugye vérzésem lett és így kürettel fejezték be a folyamatot. Ez bizonyította, hogy a hcg alacsony volt és ezért volt összetéveszthető a méhen kívülivel, mert ott is ugyanezek vannak. Van hogy menszesz, alacsony hcg, ultrahangon semmi csak még társulnak a fájdalmak... nálam a probléma az volt, hogy a kaparás után nem esett a hcg hanem nőtt. Fene tudja miért! Gondolom logikusabb lett volna, ha nem kétnaponta hívnak vissza nem egy hét múlva, de amúgy ez pont a klinika  alapossága, hogy nem kockáztatják a beteg romlását. Esetemben mivel 6-ik és 7-ik hét volt már azzal is járhatott volna, hogy a méhen kívüli hasüregi vérzést okoz, nem beszélve arról, hogy megfoszthatnak akár a petevezetékemtől ami már csak a mesterséges megtermékenyítési lehetőséget idézte volna elő.
Összetett érzetem van maga a vetélés tudata kicsit aggódalommal tölt el, hogy mi van ha a következő is elmegy és mi van, ha nem természetes szelekcióról volt szó, hanem valami gond van a szervezetemmel de viszont 1 megtudtam meddő nem vagyok 2 most már tényleg biztos vagyok, hogy ezen a klinikán akarok szülni! Igaz futószalag, de amit csinálnak azt alaposan csinálják. A negatívum csak az egész klinikán a várakozás, de ahány dokival és nővérrel kapcsolatba kerültem ők mind nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Leszögezem, hogy itt is ugyanaz a törvény módosul, ha kedves és mosolygós vagy veled is azok. Ami érthető annyi embert ápolni nem egy leányálom, így nagyon becsülendő, hogy úgy tesznek, hogy úgy érezd nagy figyelemet fordítanak rád. Ez nem kicsit lehet megterhelő sztem. A másik megkönnyebülés, hogy ugye a TB állt mindent. Nekem szerencsére nem kellett kinyitnom a bukszámat :)) ami momentán amúgy is üres!!!
Így maradt meg bennem a rossz és a jó is egyúttal még ilyen helyzetben is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Születés

Bár a héten lett volna a kiírt időpont vagyis a 40-ik hét, de Dalma március 23-án megszületett 38+4 napra 2900 grammal és 47 cm-el. 400 gra...